| Kártevők |
|
|
|
|
Für diesen Inhalt steht leider keine Übersetzungen zur Verfügung. Originaltext wird angezeigt. Csillárlégy (Fannia canicularis) Csillárlégy (imágó) A 4-6 mm hosszú imágók a házi légyhez hasonlóak, de annál karcsúbbak. Színük feketés-szürke, a potroh két oldalán sárgás színű folt látható, a torhátukon három hosszanti fekete sáv húzódik. Szájszervük szívó működésű. A lárva jellegzetes: hát-hasi irányban lapított, rajta hosszabb-rövidebb, tüskeszerű nyúlványok találhatók. A nyúlványok a bábbölcsőn (pupárium) is megmaradnak. Életmódja: Szinantróp, vagyis az ember közelében élő légyfaj. A megtermékenyített nőstények 5 napos koruktól kezdve csomókban rakják le petéiket. A lárvák változatos tenyészőhelyeken fejlődnek: háziállatok bélsarában, emberi székletben, állati tetemekben, bomló gyümölcsben, tejtermékben stb. Leginkább a baromfi és a sertés bélsarát kedveli. Az első stádiumú lárvák 1-2 nap alatt megjelennek. Fejlődésük három stádiumon keresztül ideális körülmények között (27°C-on, 65% relatív páratartalom mellett) 8-10 napig tart. A bábállapot kb. 7 napig tart. A petéből tehát ideális körülmények közt 2-3 hét múlva alakul ki az imágó. A pete kivételével minden fejlődési állapot képes áttelelni. A hím rendszerint a lámpa, csillár körül ide-oda cikázva kering, innen kapta magyar nevét is. Nappal csak rövid időre pihen meg, éjszaka üldögél a csilláron, ahol apró, fekete ürülékét is hagyja. Az emberre nem száll rá. Tavasszal és nyár elején a helyiségekben gyakori lehet. Elterjedése:
Tömeges előfordulásukkal leginkább tojóházakban kell számolni, de olykor sertés- és lóistállókban, valamint tehenészetekben is nagy számban van jelen. Jelenlétükkel nyugtalaníthatják az állatokat és az ott dolgozókat. Kórokozók mechanikai vektoraként is jelentős lehet, és légylárva-fertőzöttséget (myiasis) is okozhatnak állatban és emberben egyaránt. Német csótány (Blattella germanica)
Megjelenése: Az imágó 10-15 mm nagyságú, hosszúkás rovar. Háromszögletű, hossztengelyükre merőleges állású feje felülnézetben nem szembetűnő. Hosszú, fonalas csáp, rágó szájszervek, nagyméretű összetett szemek, kitintüskékkel borított, hosszú lábak jellemzik. Színük szalmasárga-barnássárga, a nyakpajzson (pronotum) két hosszanti sötét sáv húzódik. Ez a lárvákon szélesebb, és a tor utolsó két szelvényére is kiterjed. Az imágók ivari kétalakúsága kifejezett. A hímek testvége elkeskenyedő, szárnyfedőjük csak a 8. potrohszelvény kezdetéig ér, a 7. és 8. potrohszelvény háti oldalán ivari mirigyek nyílnak, a fartoldalék (cercus) 11 ízű. A nőstények teste szélesebb, szárnyfedőjük kissé túlnyúlik a testen, a fartoldalék 12 ízű. Valamennyi lárvastádium szárnyatlan. Életmódja: Valószínűleg a mai Etiópia - Szudán területéről származik. Terjedése évszázadokon keresztül a kereskedelmi útvonalakon keresztül történt. Fejlődési módja kifejlés. Az imágók néhány napos korukban párosodnak, majd a nőstény 2-4 nap múlva petetokot (ootheca) képez, amelyben átlagosan 37 pete fejlődik. A nőstény egész élete során 4-8 petetokot képez, és az ötödiktől kezdődően megfigyelhető az egy tokra eső peteszám csökkenése. Az egyes petetokok kb. 22 napos gyakorisággal képződnek, és átlagosan 17 nap kell az érésükhöz. A friss petetok fehér, majd rózsaszín, végül 1-2 napon belül gesztenyebarna színűvé válik. Az érett tok hosszanti tengelye mentén kinyílik, és azt az első stádiumú lárvák elhagyják. A kikelés 5 percen belül lezajlik. A nőstény a petetokot a kikelés napjáig potrohvégén hordja. A lárvák 1-2 hónapig tartó fejlődésük során 5-7 alkalommal vedlenek, miközben méretük fokozatosan növekszik. Életmódjuk az imágókéhoz teljesen hasonló. Laboratóriumi körülmények közt a hím imágók átlagosan 128 napig, a nőstények 153 napig élnek. Hazánkban évente 3-4 nemzedéke lehet. Sötétben illetve éjszaka keres táplálékot, elsősorban keményítőtartalmú élelmiszert, de bármilyen, növényi vagy állati eredetű táplálékot elfogyaszt, ezek hiányában pedig akár a papírt, textíliát is. Folyadékigénye jelentős. Kedveli a 25-30°C hőmérsékletű helyeket. Szinte bármilyen felületen kitűnően mászik, gyorsan fut. Elterjedése:
Különböző kórokozók mechanikai vektora, közvetlen érintésükkor bőrkiütés jelentkezhet, ürülékük, váladékuk, kültakarójuk törmeléke allergiát válthat ki. Konyhai csótány (Blatta orientalis) Konyhai csótány (nőstény imágó, lárva, hím imágó) Az imágók nagy, 20-24 mm hosszúságú rovarok. Háromszögletű, hossztengelyükre merőleges állású fejük felülnézetben nem szembetűnő. Hosszú, fonalas csáp, rágó szájszervek, nagyméretű összetett szemek, kitintüskékkel borított, hosszú lábak jellemzik. Színük vörösesbarna-fekete, nyakpajzsuk (pronotum) széles. Az imágók ivari kétalakúsága kifejezett. A hímek karcsúbbak, szárnyfedőjük a potroh kétharmadáig ér. A nőstények teste szélesebb, szárnyfedőjük erősen csökevényes, csak az első 2-3 potrohszelvényre terjed ki. Valamennyi lárvastádium szárnyatlan, az imágók röpképtelenek.
Valószínűleg Észak-Afrikából származik. Terjedése évszázadokon keresztül a kereskedelmi útvonalakon keresztül történt. Fejlődési módja kifejlés. Párosodásuk mintegy 40 percig tart. A nőstény első petetokját (ootheca) legkorábban 12 napos korában hozza létre. Egy tokban maximálisan 18 pete fejlődik. A nőstény egész élete során 5-10 petetokot képez, kb. 10 napos gyakorisággal, és kedvező körülmények közt 44 nap kell az érésükhöz. A friss petetok vörösbarna és lágy, majd az érés során feketévé és ellenálló falúvá válik. Az érett tok hosszanti tengelye mentén kinyílik, és azt az első stádiumú lárvák elhagyják. A nőstény a petetokot csak 1-2 napig hordja a potrohvégén. A lárvák fejlődése ideális környezetben 5,5-9,5 hónapig tart, ezalatt 7-10 alkalommal vedlenek, miközben méretük fokozatosan növekszik. Életmódjuk az imágókéhoz teljesen hasonló. A legelsőként megjelenő lárva nagyon különböző a többi, aktív formától: fehér színű, mindössze a szemtelep és a rágón lévő három „fog" fekete, emellett a lábak, a csápok és a szájszervek egymáshoz tapadnak. Ez az állapot néhány perc múlva átvedlik az első, aktívan mozgó lárvaalakká. A hímek kifejlődése gyorsabb, mint a nőstényeké, és a lárvák csoportosan gyorsabban fejlődnek, mint szeparálva. Az imágók élettartama melegebb környezetben kb. 2 hónap, hűvösebb élőhelyen 9 hónap is lehet. A petetok fűtetlen helyiségben áttelel. Fejlődése a német csótányhoz képest jóval lassabb. Sötétben illetve éjszaka keres táplálékot, bármilyen, növényi vagy állati eredetű táplálékot elfogyaszt, ezek hiányában pedig akár a papírt, textíliát is. Folyadékigénye jelentős. Az optimális hőmérséklet számára 20-29°C közötti, de ha víz folyamatosan a rendelkezésére áll, akkor ennél melegebb környezetet is elvisel. Legjellemzőbben az épületek földszintjén, azon belül is a padló szintjéhez közel, valamint a csatornahálózatban fordul elő. A Blatta nemre egységesen jellemző a lábak végén, a karmok között elhelyezkedő, csúszásmentes mozgást biztosító tapadópárna (arolium) hiánya, ezzel magyarázható, hogy nagyon sima felületeken nem tudnak felkapaszkodni. Elterjedése:
Különböző kórokozók mechanikai vektora, közvetlen érintésükkor bőrkiütés jelentkezhet, ürülékük, váladékuk, kültakarójuk törmeléke allergiát válthat ki. Fáraóhangya (Monomorium pharaonis) Fáraóhangya (dolgozó) A dolgozók (csökevényes ivarszervű nőstények) kb. 2 mm hosszúságú, sárgásbarna színű, rágó szájszervvel rendelkező hangyák. A hímek a dolgozókkal azonos méretűek, azonban feketék, szájszervük csökevényes, szárnyasak. A királynő 4 mm nagyságú, a dolgozóknál sötétebb színű, különösen a potrohán, kezdetben szárnyas. A csápjuk térdesen hajlott, a csúcsa felé kiszélesedő. A tort a potrohhal karcsú nyél köti össze, amely két részre tagolódik, a fáraóhangya ún. kétbütykű hangya.
Afrikai eredetű faj, amely ma már minden kontinensen előfordul. Elsősorban a trópusokon gyakori, de a mérsékelt égövön is széles körben elterjedt, és megtalálható olyan fűtött épületekben, ahol megfelelő táplálék folyamatosan rendelkezésére áll. Fejlődési módja teljes átalakulás. A királynő alkalmanként 10-12 petét rak, egész élete során mintegy 400 darabot. A lárvák megjelenése és nevelése a kolónia szintjén ciklikus, tehát a királynő peterakási aktivitása periodikus. Azonban a kolóniában jellemzően több királynő van jelen, a fáraóhangya többkirálynős (polygyn) faj. A megtermékenyítés a bolyon belül is történhet, ilyenkor a nőstény el sem hagyja a fészket, szárnyát elhullatva a boly egy újabb leánykolóniáját hozza létre. A petétől az imágó megjelenéséig általában 25-54 nap telik el. A petéből egy héten belül kel ki az első stádiumú lárva, fejlődése kb. 3 hétig tart. A hímek élettartama a párosodás után kb. 4 hét. A királynő kb. 1 évig él. Egy kolónia akár több százezer egyedből állhat. Túlnépesedés esetén egy királynő néhány dolgozóval és lárvával új kolóniát alapít. Azokon a területeken, ahol már sikeresen megtelepedett, ez terjedésének fő módja. A dolgozók elsősorban éjjel keresnek fehérje-, szénhidrát- és zsírtartalmú táplálékot, esetleg apró rovarokat. Előszeretettel fogyasztja a háztartásban előforduló élelmiszereket pl. cukrot, mézet, süteményeket, vajat, húst. Laboratóriumi megfigyelés szerint a 2 napig éheztetett dolgozók intenzíven gyűjtötték a cukoroldatot, valamint a szilárd fehérjét (nedves tojássárga por), de a lipidtartalmú anyagokat (mogyoróolaj) csak több napos éhezést követően gyűjtötték be aktívan. Ugyanebben a vizsgálatban azt is megfigyelték, hogy a cukoroldatot és a szilárd fehérjét elsősorban az idősebb lárváknak vitték a dolgozók, míg a mogyoróolajjal minden lárvastádiumot etettek. A cukrot és a mogyoróolajat a dolgozók egymás közt is szétosztották. Elterjedése:
Különböző kórokozók mechanikai vektora lehet, ezért különösen a kórházakban megtelepedő kolóniák érdemelnek kiemelt figyelmet. A kiterjedt kolóniák számottevő mennyiségű élelmiszert fogyaszthatnak el. Házi légy (Musca domestica)
Megjelenése: Az imágók 6-9 mm hosszúak. Színük egérszürke, a torhátukon négy hosszanti fekete sáv húzódik. Szájszervüket egy pár szivacsszerű szerv, a labella alkotja, szívó működésű, nyugalmi állapotban visszahúzható. A hengeres testű lárva feji része elvékonyodik, a kitines szájhorgok közül a baloldali csökevényes.
A legjelentősebb szinantróp, vagyis az ember közelében élő légyfaj. Az imágók táplálékspektruma széles, a lárvák pedig a legkülönfélébb anyagokban képesek kifejlődni. A megtermékenyített nőstények egyhetes koruktól kezdve csomókban rakják le petéiket, egyszerre 75-150 darabot. A repülő alakok 15-25 napig élnek, ezalatt a nőstények 4-6 alkalommal ismétlik meg peterakásukat. Lárváik legjobban sertéstrágyában és baromfiürülékben fejlődnek, de alkalmas lárvanevelő anyag számukra az egyéb állati bélsár, az emberi ürülék, valamint szinte bármilyen bomló, rothadó szerves anyag. A 90%-nál magasabb nedvességtartalmú közegben, így pl. hígtrágyában a lárvák elpusztulnak. Az első stádiumú lárvák a pete lerakását követően 12-18 óra múlva megjelennek. Fejlődésük három stádiumon keresztül, ideális körülmények között 3-5 napig tart. Az utolsó stádiumú lárvák táplálkozásukat felfüggesztik, és a tenyészőhely széle felé, a szárazabb, kevésbé meleg helyek irányába vándorolnak, a bábozódáshoz alkalmas helyet keresve. A bábbölcső (pupárium) érettségi fokát fokozatosan sötétedő színe jelzi. A bábállapot kb. 4-5 napig tart. A petéből tehát legkorábban 8 nap múlva alakul ki az imágó, a folyamat azonban erősen hőmérsékletfüggő:
Szabadban az időjárástól függően évente 10-12 nemzedéke fejlődik ki. A házi légy rendszerint imágóként áttelel, de fűtött helyeken télen is tenyészik. Elterjedése: Kozmopolita faj, az ember környezetében mindenütt megtalálható, ahol van számára alkalmas tenyészőhely. Jelentősége: Kórokozók mechanikai vektoraként lehet jelentős, mivel számos emberi és állati megbetegedés kórokozóját képes átvinni. Ennek fő módozatai: (1) mechanikai átvitel a kültakarón - főleg a lábak végén lévő páros tapadókorongokhoz (pulvillus) kötődnek könnyen a vírusok, baktériumok és protozoák, de a testfelületre is tapadhatnak kisebb részecskék, nagyfokú viszkozitásuk miatt elsősorban a sertés-, baromfi- stb. trágya részecskéi. (2) ürülékkel - a légy tápcsatornáján fertőzőképességük megtartásával haladnak át bizonyos kórokozók. (3) regurgitációval - a légy által a szilárd táplálék elfolyósítása céljából kijuttatott „hányadékkal" a tápcsatornájában lévő patogének kerülhetnek az élelmiszerre. Tömeges előfordulása nyugtalanítja az állatokat és az embert. Fémeslegyek családja (Calliphoridae)
Megjelenésük: Lárváik elsősorban holt szerves anyagokban, ürülékben, dögben fejlődnek. A nőstények a felsorolt anyagok felszínére csomókban helyezik el petéiket, egyszerre 100-200 darabot. A peterakást a nőstény élete során többször megismétli. A petékből rövidesen kikelnek az első stádiumú lárvák. Fejlődésük három stádiumon keresztül, ideális körülmények között 8-10 napig tart, ezt követően bebábozódnak. A peterakástól számított 2-3 hét múlva jelennek meg az új imágók. Az imágók általában ürüléken, dögön láthatók, de gyakori gyümölcslátogatók is. Gyorsan és jól röpülnek, a peterakásra alkalmas anyagokat több kilométer távolságból is felkeresik. Zárt térbe csak ritkán repülnek be, melegkedvelők, főként napsütéses időben aktívak. Vidéki településeken mindenütt gyakoriak, a nagyobb városokban főleg a piacok, vágóhidak környékén fordulnak elő. Elterjedésük: Magyarországon a család 60 faja él, a leggyakoribbak a kék dongólégy (Calliphora vicina), a fémzöld döglégy (Lucilia caesar) és a selymes döglégy (Lucilia sericata). Jelentőségük: Kórokozók mechanikai vektoraként lehetnek jelentősek; különösen melegebb országokban enterális járványos betegségeket terjesztenek. Több fajuk okoz légylárvabetegséget (myiasis) állatban és emberben egyaránt, közülük legfontosabb hazánkban a selymes döglégy (Lucilia sericata). Harmatlegyek családja (Drosophilidae) Ecetmuslica (imágó) Élénk mozgású, 1-6 mm hosszúságú, apró kis legyek. Szemük piros színű, szívókájuk rövid, csápjuk megtört, a 3. íz erősen lefelé hajlik. Lárváik megnyúltak, feji részük elkeskenyedő és lefelé hajló. A potrohszelvényeken kisebb-nagyobb mászódudorok vannak. Közismert az ide tartozó ecetmuslica (Drosophila melanogaster). Életmódjuk: Lárváik elsősorban erjedő gyümölcsben, gyümölcsnedvben, befőttben, esetleg számukra megfelelő összetételű házi szemétben fejlődnek. A nőstények petéiket még a fán lévő, hibás, sérült, érett gyümölcsbe is elhelyezik. A lárvák fejlődése 1-3 hétig tart. A bebábozódás előtt az utolsó stádiumú lárva száraz helyet keres.
Pikkelykefélék családja (Lepismatidae)
Megjelenésük: Ősi típusú, szárnyatlan, répa alakú ízeltlábúak. Fejükön 1 pár tapogató, hosszú csáp, valamint összetett szemek találhatók. Legszélesebb torszelvényük az előtor, lábfejük 2 ízű, potrohvégükön szembetűnő az 1 pár fartoldalék (cercus) és a közöttük húzódó végfonal (filum terminale). Testüket több mint 40 ezer, háztetőcserép-szerűen egymásra fekvő pikkely takarja. Közismert fajuk a 10-12 mm hosszúságú ezüstös pikkelyke (Lepisma saccharina) és kemencehalacska (Thermobia domestica). Életmódjuk: Többségük trópusi, szubtrópusi elterjedésű, és a mérsékelt égövi fajok is melegkedvelők. Mozgásuk gyors, menekülésük meg-megtorpanó, cikcakkos futás. Általában szerves törmelékkel táplálkoznak. Több fajuk is szinantóp, vagyis az ember környezetében él. Lakásokban, könyvtárakban, múzeumokban ismert előfordulású az ezüstös pikkelyke (Lepisma saccharina). A testét fedő pikelyek miatt selymes fényű ezüst színű. Fénykerülő, és elsősorban a lakás nedvesebb helyein, a mellékhelyiségben, a fürdőszobában és a konyhában találkozhatunk vele. Bármilyen száraz élelmiszert és ételmaradékot, szerves anyagot elfogyaszt, de az enyvet, ragasztót, nedves papírt is megrágja. A nőstény élete során kb. 100 petét rak résekbe, repedésekbe. A lárvák 40 nap alatt kelnek ki, sorozatos, akár 50x-i vedlés után, 4 hónap alatt válnak ivaréretté és élettartamuk 3-4 év is lehet. Éjjel aktívak, nappal többnyire sötét és nedves helyen rejtőzködnek. A hideget és a hosszabb éhezést is jól bírják. Legideálisabb számára a 22-27°C hőmérséklet és 70-95%-os relatív páratartalom. A sárgásszürke-cserszínű, tarka mintás kemencehalacska (Thermobia domestica) szintén előfordul hazánkban, főként állandóan meleg hőmérsékletű helyeken, pl. sütőipari létesítményekben a kemencék környékén, kazánok, bojlerek közelében, melegvízvezetékek mentén. Legideálisabb számára a 32-41°C hőmérséklet. Előszeretettel fogyaszt papírt, papírból készült cikkeket, többek közt a ragasztott gerincű könyveket. Élettartama 1-2 év. Sérült vagy letört függelékeit képes regenerálni. Elterjedésük: Legfontosabb magyarországi fajaik, az ezüstös pikkelyke (Lepisma saccharina) és a kemencehalacska (Thermobia domestica) kozmopoliták. Jelentőségük: Tevékenységük során károsítják és szennyezik az élelmiszert és jelenlétükkel zavarhatják az embert. Társas redősszárnyú darazsak családja (Vespidae)
Megjelenésük: Több centiméteres, sárga-fekete csíkokkal színezett rovarok. Nyugalmi állapotban szárnyukat hosszában összehajtva tartják a test hátoldalán. A hímek hosszabb csáppal rendelkeznek, mint a nőstények. Életmódjuk: A társas redősszárnyú darazsak egyéves családokban élnek. Fajtól függően 100-200 (a német darázsnál több ezer) rovar alkot egy-egy ilyen „államot". Különböző kasztok alakulnak ki: királynő, hímek és dolgozók. Egy fészekhez egy királynő tartozik. A fészek fajtól függően más-más alakú és elhelyezkedésű. A fészek építőanyaga általában farost, amelyet pépessé rágnak, és nyálukkal elkeverve teszik ragadós állagúvá. A papírszerű anyagból felépített fészek változatos helyeken pl. a talajban, növényeken, faodvakban, háztetők alatt, fa-, tégla- vagy kőrakások között található. A család szaporodásával párhuzamosan fészkeiket szélesítik. Fészkeik hatszögletű sejtjeit egy vagy több sorban építik, és sokszor beburkolják. A lárvák a vízszintesen álló sejtekben egyedileg fejlődnek, és a dolgozók főként széttépett, összerágott rovarokkal táplálják őket. Bábozódáskor a dolgozók a sejtet lezárják. Általában könnyen támadnak meg állatot és embert. A fészkük bejáratához őröket állítanak, amelyek a betolakodókat megtámadják. Fullánkjuk segítségével aminokból és polipeptidekből álló mérget juttatnak az áldozat testébe. Fullánkjukat - amelynek kampócskái a méhekhez viszonyítva finomabbak - nemcsak más rovarok testéből, hanem az emlősök és az ember bőréből is sérülés nélkül vissza tudják rántani, így akár többször is képesek szúrni. Mivel a potroh a torhoz rendkívül mozgékonyan ízesül, fegyverüket minden irányban hathatósan használhatják. Az illatokra érzékenyek, ezért környékezik meg a verejtékező, illetve a dezodor- és a parfümillatú embert is. Melegben, kánikulában a fokozott anyagcsere miatt elevenebbé, tolakodóbbá válnak. Táplálékuk fehérje (pókok, rovarok, elhullott állatok) vagy gyümölcs, hús és szerves hulladék. Előszeretettel dézsmálják meg az emberi táplálékot és italokat. Csak a megtermékenyített anya telel át, a többi darázs ősszel elpusztul. Hazánkban az ember közvetlen közelében leggyakrabban a kecskedarázs (Paravespula vulgaris) és a német darázs (Paravespula germanica) fordul elő. Erdeinkben gyakori a lódarázs (Vespa crabro). A kecskedarázs (Paravespula vulgaris) 15-20 mm hosszú, típusos megjelenésű darázs. Az anya védett helyen (pl. kövek között, barlangok mélyén, rágcsálók elhagyott fészkében, házak, borospincék, istállók eresze alatt, fa-, tégla- vagy kőrakások között, padláson, esetleg madárodúkban) tölti a telet. Tavasszal, általában áprilisban az áttelelt anya 10-20 pete lerakásával kezdi el a család kialakítását. 4-6 héten keresztül fészkét egyedül építi és lárvái táplálkozásáról is maga gondoskodik. Fészkét a padláson, ablaktokok és fal találkozásánál, a föld alatt, vagy a növényzeten (bokrokon) alakítja ki. Elsősorban ragadozó életmódot folytat, rovarokkal táplálkozik, de húst és gyümölcsöt is szívesen fogyaszt. A német darázs (Paravespula germanica) talán a legközönségesebb előfordulású hazai faj. Dolgozói 12-20 mm hosszúságúak. Fészkét gyakran a talajban, lyukakban, kis rágcsálók elhagyott üregében építi ki. Melegben könnyen támad, de a fészek közelébe merészkedőkkel szemben mindig támadólag viselkedik. A lódarázs (Vespa crabro) a legnagyobb államalkotó rovarfaj. 18-40 mm hosszú, rozsdabarna színű, a hazai fajok közül a legveszedelmesebb szúrású. Fészke közelében könnyen támadja a betolakodókat. A méhkaptárat is megtámadhatja. Nyár végére a fészekben kb. 100-400 dolgozó tevékenykedik. A kifejlett rovarok nektárral és a fák vagy lágyszárúak nedveivel táplálkoznak. Főleg éjszaka keresi táplálékát. Mivel a fény vonzza, nyitott ablak és felkapcsolt világítás esetén a lakásba is berepülhet. Elterjedésük: Az említett fajok gyakori előfordulásúak. Jelentőségük: A szúrás fájdalmas, a méreg bénító hatású, arra hajlamosaknál allergiás tüneteket vált ki, kellő mennyiségben a szervezetbe jutva pedig halált is okozhat. Egyetlen darázscsípéskor 10-30 percen belül általában csak duzzanat, helyi vérbőség és fájdalom keletkezik, mely a csípés környékére is átterjed. Esetenként a beszúrás helyén kis területen (a méreganyagban levő enzimek hatására) bevérzés, sejt- és szövetelhalás is megfigyelhető. A fájdalom 30 perctől néhány óráig, a viszketés akár napokig tarthat. A szúrás el is fertőződhet.
|
|||||||||||||||||||||||||
